Olvass bele: Bosszantöpp és más furcsaságok

Első mese, amelyben Bosszantöpp pórul jár

[...]

De hol is tartottunk? Hát ott, hogy Bosszantöpp kigondolta, ezentúl embergyerekeket fog bosszantani. Elhatározta, hogy ő lesz minden kisgyermek ősellensége! Akkor fog beosonni a lakásokba, amikor a gyerekek a legjobban játszanak. Odasompolyog az anyukához vagy az apukához, és jól megcsípi a lábát, ráadásul a kiabáltatós csípéssel, amitől azonnal borzasztó dolog történik: a szülő szeme kidülled, a feje elvörösödik, és elkezd jó hangosan kiabálni, olyanokat, hogy:
– Mi ez a kupi már megint, tessék elpakolni!
– Nem megmondtam, hogy hagyd abba a játszást, és vetkőzz le a fürdéshez?!
– Alvás van és kész, ilyenkor már nem lehet játszani! – és ehhez hasonlókat, „azonnal”-okkal és „hányszor mondjam még”-ekkel fűszerezve!
Bosszantöpp úgy érezte, idén ez volt a legremekebb ötlete, és meg is tervezte magában, hogy minden egyes nap elrontja legalább tíz gyerek esti játszását!
Csakhogy Bosszantöpp még sosem találkozott ezelőtt embergyerekekkel, azt meg főleg nem sejtette, milyen kemény fába vágta a fejszéjét, amikor Rebivel kezdett! [...]

Második mese, amelyben apa nem játszik

[...] Ide varázsszer kell! Rebi emlékezett, hogy az egyik mesekönyvében
volt valami varázslat sóval, hamuval és teleholddal, de se hamu, se telehold, hát most
mi legyen? Végül sót kért anyutól, hátha az is segít, aztán
visszaszaladt apához, és azt mondta:
– Csiribú, csiribá, változz vissza apuvá! – és ezzel a lendülettel rádobott
egy marék sót apura. Apu azonban csak legyezett egyet a
kezével az arca körül, és gépelt tovább. [...]

Ha szeretnéd megtudni, hogyan vette rá Rebeka az apukáját, hogy játsszon vele, és milyen szerepe volt mindebben a Csíkoshátú Bőröndös Sompolykának, a Megrendelés fül alatt megtalálsz minden módot, ahogyan hozzájuthatsz a Bosszantöpp és más furcsaságok kötethez !

Harmadik történet, amelyben Rebi nyomozni kényszerül

Rebiék lakásában egyszer csak elszaporodtak a rejtélyek, mint a szúnyogok nyáron. Hol ez tűnt el, hol az. Anyának, apának és Rebinek az lett a leggyakoribb esti elfoglaltsága, hogy keresgélték a köddé vált dolgokat, és felváltva kiabáltak:
– Hová tűnt a kedvenc morzsolgatós plüssmacim?
– Apa, te tetted el a gyufásdobozt?
– Hová lett a papagájok üldögélős rúdja?
– Nem igaz! Hol a csíkos kéztörlő?
– Mi lett a tündéres mesekönyvemmel?
– Ki dugta el a vattapamacsaimat?
– Ki szedte ki a bal cipőmből a cipőfűzőt?
A legtitokzatosabb a zoknik eltűnése volt, ugyanis Rebi 5 pár zoknijának is eltűnt a fele a fiókból. Mégis, mit lehet kezdeni a fél pár zoknikkal?
Az első pár napban anya azt gondolta, hogy Rebi volt, Rebi azt, hogy apa volt, apa pedig azt, hogy a lányok pakolnak folyton, biztos ők tették el a holmikat, csak elfelejtették, hová.
Amikor azonban egy egész csomag gumimaci is eltűnt, Rebi elszántan kijelentette:
– Ebből elég, kiderítem, mi folyik itt! – és nekiállt a kutatásnak. [...]

Ennek biztosan örülne a gyermekem, megrendelem!